Tanulás otthon – a megfelelő környezet kialakítása

Tanulás otthon – a megfelelő környezet kialakítása

Érdemes időt szánni a tanulási környezet kialakítására. Íme néhány szempont: Az otthon tanuláshoz egyértelműen szükség van kényelemre,  és nyugalomra, illetve a zavaró ingerek kerülésére. Fontos, hogy a környezet motiválóan hasson a gyermekre. Sokat segít, ha pontosan tudják, hogyan a legkönnyebb tanulnia a gyermeknek, vagyis hogy inkább vizuális vagy hallási úton fogadja be hamarabb a tanulnivalót. A tanulástechnikai módszerek szintén kiválóan működnek, el kell dönteniük, hogy a könnyebb tárgyakkal kezdődjön a tanulás, vagy éppen ezek maradjanak a tanulási idő végére! Tartsa szem előtt, hogy a túlgyakorlás nem eredményes, szükség van a tanultak beépülésére is, és egy kis nyugalmi időszakra. Nem szerencsés, ha az otthoni gyakorlás ára az, ha a gyermeknek a kedvenc időtöltéseiről kell lemondania, az otthoni munka semmiképpen se tartson hosszú órákig. Egyénileg kell eldöntenie, mi a gyermeke szükséglete! Elvárhatja ugyanakkor, hogy igazodjon a saját, tartható tanulási tempójához és az elért szintjéhez, és persze támogassa őt az aktuálisan elvégzendő feladatokban is! Ha otthon sikeresen halad, a tanári dicséret sem maradhat el, amire szintén nagy szükség van ahhoz, hogy fenntartsa és megerősítse a tanulási kedvet.

Annak, hogy gyermeke a képességeihez képest rosszabbul teljesít az iskolában, számos oka lehet. Amennyiben úgy érzi, hogy gyermekének segítségre lenne szüksége, érdemes felkeresni a kerületi pedagógiai szakszolgálatot képességfelmérés céljából.

A neurofeedback tréning megfelelő segítséget tud nyújtani figyelmi problémák esetén. A jó figyelmi képesség elengedhetetlen  a többi kognitív funkció (memória, gondolkodás, stb.) megfelelő működéséhez. Abban az esetben, ha úgy gondolja, hogy gyermekének figyelemzavarhoz hasonlító problémái vannak és emiatt képtelen megfelelően teljesíteni az iskolában, úgy érdemes elvégezni egy neurofeedback állapotfelmérést.

Neurofeedback állapotfelmérésre jelentkezhet Budapest belvárosában, a Kálvin térhez közel.

Fotó: Ianus

Mi történik, ha a gyerek ADHD diagnózist kapott? Mit jelent ez pontosan?

Mi történik, ha a gyerek ADHD diagnózist kapott? Mit jelent ez pontosan?

A figyelemhiányos hiperaktivitás-zavar (angolul: atteintion-deficit hyperactivity disorder, rövidítése: ADHD) gyermekpszichiátriai kórkép, amit a gyermekkor fejlődési zavarai között tartunk számon. Diagnosztizálása viselkedéses tünetek alapján történik, amit gyermek- és ifjúságpszichiáter szakorvos vagy klinikai szakpszichológus végez. A jelenleg alkalmazott mentális betegségeket összegző diagnosztikai kézikönyv (DSM-V) szerint a 7. életév előtt megjelenő betegségről van szó. Három fő tünetcsoportja a figyelemzavar, az impulzivitás, és a motoros nyugtalanság. Megjelenését tekintve három fő típusát különíthetünk el: a főleg figyelemzavarral, a főleg hiperaktivitással, illetve az ezeket kevert módon hordozó típust.

Hogy mi okozza a hiperaktivitást, az a kutatókat is régóta foglalkoztatja. A kórkép kialakulásában a környezeti, a genetikai, és a biológiai tényezők egyaránt szerepet játszanak.

A családvizsgálatokból kiderül, hogy a betegség becsült örökölhetősége 0,7–0,8 % közötti. Az örökletességet igazolják az ikervizsgálatok is, amelyekből kiderül, hogy ha az ikerpár egyik tagja hiperaktív, akkor a zavar 50-90% eséllyel jelenik meg az ikerpár másik tagjánál is. Az örökbefogadott hiperaktív gyermekek családjában ritkább az előfordulása, mint a nem örökbefogadott gyermekeknél.

A biológiai tényezők zavarát okozhatja enyhe agyi károsodás, ami az ADHD esetében a bal féltekét érinti. Ez a károsodás létrejöhet genetikai okból, vagy a terhesség, szülés körüli komplikációk hatására. A hiperaktív gyerekekre általában jellemző, hogy alacsony súllyal születnek, a szülők pedig gyakran oxigénhiányos szülésről, vagy elhúzódó vajúdásról számolnak be. Emellett az agyban az idegsejtek közötti ingerület-átvivő vegyületek szintjén is eltéréseket találtak.

Végül, de nem utolsó sorban említjük azokat az eredményeket, amelyek az ADHD környezeti okaira hívják fel a figyelmet. Léteznek ugyanis olyan elméletek, amelyek szerint hiperaktivitást okozhat a kora gyermekkorban átélt káros stresszhatás, a családi körülmények, konfliktusok, esetleg szülői pszichiátriai kórkép, az egyedül nevelő szülő terhei, valamint a hátrányos társadalmi és gazdasági helyzet is jelenthet kockázati tényezőt. Amerikai kutatók kimutatták, hogy különösen fontos szerepet játszanak a korai kötődési minták, az elhanyagolás, illetve a korai traumák, mindezek ugyanis hatással vannak az agy fejlődésére, egy-egy trauma okozhatja az agy kémiai működésének megváltozását.

A neurofeedback tréning megfelelő segítséget képes nyújtani a figyelemzavar kezelésében.

Fotó: Walter Silva