Ezek a belső mondatok megingathatják az önbizalmát, és bizonytalanabbá tehetik abban, hogy képes-e változtatni vagy segítséget kérni. Egy hosszabb távú vizsgálat kapcsolatot talált a gyermekkorban mért ADHD-tünetek és a későbbi alacsonyabb önértékelés között. Ez nem jelenti azt, hogy minden ADHD-val élő gyermek önbizalma sérülni fog, de emlékeztet arra, mennyire fontos észrevennünk, milyen képet alakít ki magáról a sok mindennapi visszajelzés nyomán. PubMed

Van, aki ilyenkor visszahúzódik, más dacosan tiltakozik, indulatosan reagál vagy támadással próbálja távol tartani magától a számára nehéz helyzetet. A viselkedés fontos jelzés lehet: érdemes megállnunk, és kíváncsian megkérdeznünk, mi váltotta ki, mi nehéz a gyermeknek, és mire lenne szüksége. A cél nem az, hogy minden viselkedést elfogadjunk, hanem hogy a határok megtartása közben a gyermek érzéseit és nehézségeit is komolyan vegyük.

Amikor a nehézségből önmagáról alkotott ítélet lesz

Az ADHD-val élő gyermek sokszor nem azért felejt, hagy félbe egy feladatot vagy reagál hirtelen, mert nem érdekli, amit kérünk tőle. A figyelem, a tervezés, a feladatkezdés vagy az érzelmek szabályozása is nehézséget okozhat neki. Ha a környezet ezt újra meg újra szándékos rosszalkodásként értelmezi, a gyermek könnyen azt élheti meg, hogy vele van baj.

Ez nem jelenti azt, hogy a viselkedés következményeit figyelmen kívül kell hagynunk. Azt jelenti, hogy különválaszthatjuk a gyermeket a viselkedésétől: lehet határt szabni annak, ahogyan beszél vagy cselekszik, miközben azt is tudatjuk vele, hogy szeretjük, és segítünk megérteni, mi történt.

Mit takarhat a dac vagy a támadó viselkedés?

A visszaszólás, az ellenkezés, a kiabálás vagy a másik bántása megterhelő a családnak és a közösségnek is. Ezeket a helyzeteket komolyan kell venni, és világos határokat kell tartani. Ugyanakkor a viselkedésből önmagában nem lehet megállapítani, hogy a gyermek „labilis” vagy hogy magatartászavara van.

A dacos vagy támadó reakció mögött többféle nehézség állhat: fáradtság, túlterheltség, kudarcélmény, szorongás, nehéz feladat vagy az, hogy a gyermek még nem tudja szavakkal kifejezni, mi zajlik benne. ADHD mellett más viselkedési vagy érzelmi nehézségek is előfordulhatnak, ezért tartós vagy több élethelyzetben jelentkező problémák esetén érdemes szakember segítségével tisztázni, mire van szüksége a gyermeknek. A kutatások az ADHD és az érzelemszabályozási nehézségek, illetve egyes kifelé irányuló viselkedési tünetek között összefüggést találnak; ez azonban nem jelenti azt, hogy minden dacos vagy indulatos gyermeknél ugyanaz az ok áll a háttérben. PubMed

Hogyan beszéljünk vele egy nehéz helyzet után?

Amikor mindenki zaklatott, nehéz rögtön megoldást találni. Segíthet, ha először megnyugtatjuk a helyzetet, és csak utána beszéljük át, mi történt. A gyermek érzésének elismerése nem ugyanaz, mint a bántó viselkedés elfogadása.

Mondhatjuk például:

• „Látom, hogy nagyon dühös vagy. Nem engedem, hogy megüss, de itt vagyok, és segítek megnyugodni.”
• „Most nem sikerült elkezdened a feladatot. Nézzük meg együtt, melyik része tűnik a legnehezebbnek.”
• „Amit mondtál, az bántó volt. Beszéljük meg, hogyan tudod ezt jóvátenni.”

Próbáljunk konkrétan arról beszélni, ami történt. A „Mindig szétszórt vagy” helyett mondhatjuk: „Ma otthon maradt a füzeted.” Így a gyermek nem azt hallja, hogy ő maga rossz, hanem azt, hogy egy helyzeten lehet változtatni.

Vegyük észre az erőfeszítést is

Ha a gyermek többnyire akkor kap figyelmet, amikor hibázik, könnyen úgy érezheti, hogy csak a problémái látszanak. Érdemes észrevenni azt is, amikor próbálkozik, segítséget kér, visszatér egy félbehagyott feladathoz vagy helyrehoz egy konfliktust.

A dicséret akkor a leghasznosabb, ha konkrét és őszinte:

• „Láttam, hogy nehéz volt elkezdeni, mégis leültél az első feladathoz.”
• „Mérges lettél, de szóltál, mielőtt odacsaptál volna.”
• „Eszedbe jutott, hogy ellenőrizd a táskádat. Ez jó ötlet volt.”

Nem kell minden apróságért túlzóan dicsérni. Elég, ha pontosan megfogalmazzuk, mit vettünk észre.

A nagy feladat helyett egy következő lépés

A „Csináld meg a házi feladatot!” sok gyermeknek túl nagy és homályos kérés lehet. Próbáljuk kisebb, látható lépésekre bontani: „Vedd elő a füzetedet”, „Olvassuk el együtt az első feladatot”, „Most csak az első sort töltsd ki.”

A kis lépések nem jelentik, hogy mindent a gyermek helyett kell elvégeznünk. Abban segítenek, hogy el tudjon indulni, és megtapasztalja: képes haladni. Ha lehet, adjunk neki két elfogadható választási lehetőséget is: „Előbb a matekot kezdjük el, vagy a szövegértést?”

A gyermek életkorához és terhelhetőségéhez igazodó támogatás, valamint a család és az iskola együttműködése sokat számíthat. Az ADHD kezelésében a viselkedéses támogatás és a szülőknek szóló segítség is része lehet az egyéni szükségletekhez igazított tervnek. CDC

Mikor kérjünk további segítséget?

Ha a gyermek tartósan rossznak vagy értéktelennek mondja magát, gyakran szorong, egyre inkább kerüli az iskolai vagy otthoni feladatokat, esetleg az indulatai rendszeresen sérülést vagy komoly konfliktust okoznak, érdemes segítséget kérni. A pedagógusokkal és a gyermekkel foglalkozó szakemberekkel együtt könnyebb lehet feltárni, milyen helyzetek nehezek számára, és milyen támogatás segítene.

A tartós viselkedési nehézség nem diagnózis, és nem a szülő hibájának bizonyítéka. Arra hívja fel a figyelmet, hogy a gyermeknek és a környezetének további támogatásra lehet szüksége.

Egy nehéz nap, egy hiba vagy egy konfliktus nem mondja meg, mire képes a gyermek. Ha a határok mellett megértést, konkrét visszajelzést és teljesíthető következő lépéseket is kap, könnyebben tapasztalhatja meg, hogy a nehézségei mellett is képes tanulni, javítani és fejlődni.

Ha szeretné átgondolni, milyen támogatás segíthetné gyermekét a tanulásban és a mindennapokban, vegye fel velünk a kapcsolatot.

A ADHD és önbizalom: hogyan segítsünk a gyermeknek a kudarcélmények után? bejegyzés először a Figyelemfejlesztés jelent meg.

Hogy mi okozza a hiperaktivitást, az a kutatókat is régóta foglalkoztatja. A kórkép kialakulásában a környezeti, a genetikai, és a biológiai tényezők egyaránt szerepet játszanak.

A családvizsgálatokból kiderül, hogy a betegség becsült örökölhetősége 0,7–0,8 % közötti. Az örökletességet igazolják az ikervizsgálatok is, amelyekből kiderül, hogy ha az ikerpár egyik tagja hiperaktív, akkor a zavar 50-90% eséllyel jelenik meg az ikerpár másik tagjánál is. Az örökbefogadott hiperaktív gyermekek családjában ritkább az előfordulása, mint a nem örökbefogadott gyermekeknél.

A biológiai tényezők zavarát okozhatja enyhe agyi károsodás, ami az ADHD esetében a bal féltekét érinti. Ez a károsodás létrejöhet genetikai okból, vagy a terhesség, szülés körüli komplikációk hatására. A hiperaktív gyerekekre általában jellemző, hogy alacsony súllyal születnek, a szülők pedig gyakran oxigénhiányos szülésről, vagy elhúzódó vajúdásról számolnak be. Emellett az agyban az idegsejtek közötti ingerület-átvivő vegyületek szintjén is eltéréseket találtak.

Végül, de nem utolsó sorban említjük azokat az eredményeket, amelyek az ADHD környezeti okaira hívják fel a figyelmet. Léteznek ugyanis olyan elméletek, amelyek szerint hiperaktivitást okozhat a kora gyermekkorban átélt káros stresszhatás, a családi körülmények, konfliktusok, esetleg szülői pszichiátriai kórkép, az egyedül nevelő szülő terhei, valamint a hátrányos társadalmi és gazdasági helyzet is jelenthet kockázati tényezőt. Amerikai kutatók kimutatták, hogy különösen fontos szerepet játszanak a korai kötődési minták, az elhanyagolás, illetve a korai traumák, mindezek ugyanis hatással vannak az agy fejlődésére, egy-egy trauma okozhatja az agy kémiai működésének megváltozását.

A neurofeedback tréning megfelelő segítséget képes nyújtani a figyelemzavar kezelésében.

Fotó: Walter Silva

A Mi történik, ha a gyerek ADHD diagnózist kapott? Mit jelent ez pontosan? bejegyzés először a Figyelemfejlesztés jelent meg.

Felnőttkori ADHD esetében leggyakrabban gyógyszeres terápiát javasolnak. Ugyanakkor sokkal hatékonyabb eszköznek bizonyul az idegrendszeri visszajelzésen alapuló EEG-biofeedback (neurofeedback) tréning, amely során az egyén, kondicionálás segítségével lesz képes a figyelmét irányítani. Általában már 20-40 ülés elegendő lehet ahhoz, hogy a figyelemzavar tünetei és az ebből fakadó nehézségek enyhüljenek.

A felnőttkori figyelemzavar lehetséges tünetei:

1. Gyakori nyugtalanság, ami folyamatos tevékenykedéssel köthető le
2. Ingerlékenység. Akár kisebb dolgok is könnyen felhergelik.
3. Nehézséget jelent a mindennapi feladatok elvégzése.
4. Amikor iskolás volt, gyakran nem tudta elvégezni a feladatokat, képességeihez képest rosszabbul teljesített.
5. Folyamatosan halogatja teendőit, akár a határidő előtti pár napra is.
6. Keresi a veszélyt és a kalandokat.
7. Könnyen elfelejti, hogy hova tette a dolgait.
8. Nehezen tudja elvégezni az egyhangú munkafeladatokat.
9. Nem tud kikapcsolódni; ha valami nem köti le a figyelmét, akkor nem tud pihenni.
11. Képtelen a másikra figyelni egy beszélgetés közben.
12. Amikor olvas, akkor gyakran elmélázik.
13. Nem veszi figyelembe az apróbb részleteket a munkájában.
14. Hallás és olvasás utáni memóriája gyengeséget mutat
15. Hajlamos a függőségekre
16. A motiváció gyors elvesztése

Amennyiben a fent felsorolt tünetek valamelyikét tapasztalja saját magán és ez megnehezíti mindennapi életét, úgy érdemes neurofeedback terápiába kezdenie.

A A felnőttkori figyelemzavar kezelési lehetősége idegrendszeri visszajelzésen alapuló tréning segítségével bejegyzés először a Figyelemfejlesztés jelent meg.